Az animecon a bő két évtizedes múltra visszatekintő science-fiction találkozó, a Hungarocon keretein belül került megrendezésre, ahol most az RPG fanatikusoknak, valamint a gamereknek, meg egyéb fura computer-freakeknek is voltak külön programjaik. És ami a lényeg (najó, legalábbis számomra), hogy az anime részen belül a japán zenék is kaptak egy kis szeletet a programból egy Mufurc által tartott, a tervek szerint videóvetitéssel illusztrált, előadás, valamint az utána következő JPop/JRock disco erejéig, amelyért pedig én voltam a felelős.

Az rendezvénnyel az első probléma maga a világvégi helyszin volt, mivel a nagy távolság és komplikált szállás, nomeg az ebből adódó költségek miatt rengeteg ember volt kénytelen kihagyni a cont, akik pedig eljöttek volna szivesen ha valahol Budapesten, vagy legalábbis a közelében kerül megrendezésre a nagy esemény. Azonban ettől még mehettek volna jól a dolgok, mert így is volt ott minimum 50-60 ember aki az anime rendezvények miatt jött el (az egész Hungarocon-nak néhányszázas látogatottsága lehetett szerintem, de aztán lehet, hogy többen voltak, mert nemsokat láttam az eseményekből)

A fő probléma a helyi szervezés volt. Az a totális fejetlenség ami a főszervezők részéről mutatkozott kicsit hihetetlenné tette számomra, hogy hogyan voltak képesek ennyi éven keresztül így kihúzni. No, de ne vágjunk a dolgok elébe.

Csütörtök késő este érkeztem meg, mikor már zárva volt a regisztrációs pult, ahol elvileg a jegyemet kaptam volna meg, de a kollégiumi helyet szerencsére így is sikerült gond nélkül megkapni. A kollégiumban magukkal a szobákkal nem volt semmi baj, a zuhanyzóval és hasonlókkal viszont annál inkább, de az egy fokkal drágább Karacs Hotelban, ahova lehetett volna még menni sem volt jobb a helyzet (azt a nyikorgós, bizonytalan mozgásu liftet rémálmaimban sem akarom viszontlátni) Mondjuk engem nem igazán zavart a dolog mert így, két éjszakára tökéletesen megfelelt nekem a hely. Késő éjjelig beszélgettünk Mufurccal meg a többiekkel, még teljes nyugalomban nem tudva, hogy micsoda kaotikus napnak nézünk elébe.

Pedig előjelek már voltak, mert többen is beszámoltak elmaradt programokról, amiket aztán elvileg mégiscsak megtartottak valahol, de reméltem, hogy felesleges minden aggodalom és a következő nap minden rendben lesz. Nem lett. A vészes előjelek ott kezdődtek amikor délelőtt mikor lementem felvenni a jegyemet és kénytelen voltam rájönni, hogy a kedves szervező, Szélesi Sándor (aki elvileg Anthony Sheenard név alatt valami hú-de-híres sci-fi író) elfelejtett felírni a listára. Erre persze elkezdtem keresni, hogy hol van és olyan negyed óra múlva fel is bukkant az előtérben nagy siteség közepette, merthogy mindjárt kezdődik a megnyitó. Mondta üljem végig a megnyitót (ahol ha 30-40 ember volt..) aztán rögtön elintézzük a dolgot. Mondom oké. A megnyitó végülis érdekes volt, köszönhetően a meghívott külföldi vendégek közül jelen levő Ian Watsonnak és Roberto Quaglianak, akik teljesen korrekt és jófej embereknek tüntek (ellentétben a mérhetetlenül arrogáns David Prowse/Darth Vaderrel aki a délután folyamán az előtérben osztogatott autogrammokat potom 2000 forintért)

Mikor elhangzott az összes, ilyen eseményekkor kötelező sablon-szöveg követtem a kedves szervezőt és olyan negyed óra mulva, öt-tíz figyelmeztetés után sikerült eljutnom addig, hogy elintézte a dolgaimat. Következő lépésként megkérdeztem, hogy akkor, hogy is lesz az esti buli, erre mondta, hogy majd a délutáni technikussal beszéljek, aki olyan du. 1-2 óra magasságában fog majd felbukkanni. Addigis megkerestem a többieket, majd beültem Meglivorn fél négykor kezdődő manga/anime történeti előadására, ami már az első pár perc alapján is roppant érdekesnek tünt (annak ellenére, hogy vetitéssel megtámogatott előadás, az előrelátó szervezésnek köszönhetően egy napsütötte teremben lett megtartva, vagyis a vetitésből gyakorlatilag semmi nem látszott). Időközben megtudtam, hogy az ezelőttre tervezett Semic Interprint előadás elmaradt, szintén a rossz szervezés miatt. Bármennyire is érdekelt amit Meglivorn mondott, sajnos nem tudtam sokáig maradni, mert ugye kellett menni levadászni a hangtechnikust. És ekkor szabadult el a pokol.

Nagynehezen megtaláltam a technikust, aki egy roppantmód ellenszenves alaknak bizonyult és mikor mondtam neki, hogy jó akkor jöttem megbeszélni a részleteket az esti JPop dologgal kapcsolatban, meg mondtam, hogy hogyan menne a dolog, hogy ugye lenne egy számitógép amiről mennének a zenék mp3ban, mondta, hogy, ja bocs de így nem megy, mert nekik ilyenre nincs számitógépük. Paff. Mondom oks, biztos azt majd adja Szélesi, de akkor beszéljük meg a többit. Erre közölte, hogy ja, de nekik kábeleik sincsenek amikkel a gépet rá lehetne kötni a hangfalakra. Na itt néztem egy nagyot. Ahhoz képest, hogy híres, nagy Szélesi többszörösen biztosított mind telefonon, mind emailen keresztül, hogy csak mondjam meg mire lesz szükségem ő mindent intéz és minden felszerelést biztosít számunkra ebből láthatólag nem lett semmi.

Mondom rendben, milyen kábelek kellenek és hol lehet megvenni őket? Elmondta, én meg elrohantam a megadott bolthoz és egy ezresért vettem egy halom kábelt meg átalakítót, utána vissza a hotelbe, a Meglivorn féle előadásra. Beférni is alig lehetett annyian voltak és az utolsó tíz perc is volt olyan érdekes meg szórakoztató mint az eleje (utólag mindenki ezt tartotta a legjobb előadásnak). Azon már meg sem lepődtem mikor egy mondat közepén beállított a terembe két ember és pillanatok alatt szétkapta és elvitte a vetitőt, merthogy az nekik kell máshol.

Mikor véget ért az előadás közöltem Mufurccal a fejleményeket, meg, hogy örülhetünk ha gépet tudunk szerezni, nemhogy kivetitőt. Viszont az előadáshoz mindenképpen szükség volt valami illusztrácóra, mivel ugye a JRock/Visual-kei témában igencsak fontos részlet a zenekarok kinézete. Képek viszont nem voltak nálunk, merthogy csak videókkal készültünk, azok viszont semennyire sem érvényesültek volna egy monitoron, meg egyébként is azt sem tudtuk, hogy egyáltalán a hangtechnika működni fog-e.

Gyors megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy keresünk valami helyet ahol le tudunk kapni pár képet a Netről. Az anime rendezvények szervezőjétől, Prezzey-től kaptunk pár floppyt és éppen indultunk volna keresni valami net-café szerüséget, mikor felbukkant a szinen Szélesi. Meséltem neki a vidám kábel beszerzési kalandjaimról, de nem úgy tünt mint aki fogja, hogy ja, ez az ő feledata lett volna. Aztán jött a nagy kérdés: mikor kapunk gépet és milyet. Erre közölte, gép nincs, laptop van. Újabb ok az idegességre, mivel egyrészt laptop nehezebben kezelhető, másrészt a laptop-képernyő mindenre alkalmas, csak egy félteremnyi embernek tartott előadás illusztrálására nem. Mondom oks, ha nincs más majd megoldjuk azzal, mikor kapjuk meg? Jaaa, hogy az nem az övé, meg nincs is megbeszélve senkivel, dehát van két emberke akiknek van, majd megadja a számukat, oszt' hivogassuk őket. Ennél a pontnál nagyon közel voltam hozzá, hogy egy vasszékkel szana széjjel ne üssem a kedves, hozzáértő szervezőúr arcát.

Szerencsére az egyik emlegetett laptop-tulaj éppen abban a pillanatban bukkant fel a szálloda halljában és mondta, hogy persze, nyugodtan használhatjuk a gépét. Már éppen kezdtünk volna megnyugodni, mikor megkérdezte az illető, hogy mikor is lenne akkor szükségünk rá. Mondtuk mikor, erre mondja, hogy hoppá akkor baj van, merthogy neki meg máshol minimum kilencig kell a cucc. Ezzel egy laptop kilőve, merthogy nekünk minimum fél órára lett volna szükségünk míg előkészítünk mindent a fél tízkor kezdödő programhoz. Pillanatokon belül kiderült, hogy a másik emlegetett gép szintén használatban van akkor, de ekkor jutott eszébe a mukinak, hogy elvileg a Star Trekeseknek is van egy gépük. Míg mi ezekkel a vidám dolgokkal voltunk elfoglalva Szélesi, kihasználva, hogy éppen nem rá figyelünk eliszkolt a helyszinről.

Ekkorra már tisztában voltam vele, hogy a kedves szervező úr, aki levelei tanulsága szerint mindent szépen előre elintézett nekünk mennyire megbízhatatlan, meg tehetetlen, így fel sem vettem a dolgot. Irány a trekkerek! Umm... hát de a gép kellene nekik is kilenc környékéig. Minden mindegy alapon mondtam, hogy oks, majd akkor max. késünk. Ja, akkor adják szivesen. Ja... meg a gép hangkimenete kicsit kontakthibás. Jó. Harmadik laptop is kilőve. Utolsó jelölt a mau/mae/ahq vezér Einon. Az ő gépén csak Linux van, hang meg nincs mert hiányzik valami kernel vagy mifene. Reeendben. Akkor nincs gép. Pánik van. Ekkor bukkan fel Prezzey, aki megint segitségünkre siet. Merthogy neki van egy laptopja és nem, nem használja semmire az adott időben. Már szinte el sem hisszük, hogy na, akkor mégiscsak van gép. Megbeszéljük, hogy majd később délután odaadja a masinát, addigis én meg Mufurc el mint a villám, mert fogy az idő, képek meg még sehol.

Kiderül, a környéken az egyetlen netezési lehetőség a kis kultúr-központ a művház mellett (egyébként a Nagy Világváros Salgótarjánban minden a Főtéren van. A Művház, a hotel, ahol a rendezvények egy része is folyik, a posta, az éjjelnappali, nomeg a fentemlített kultúr-központocska. A kollégium van csak messze. Az vagy öt perc gyalog. A város maradéka maga az üresség és unalom.) A net ingyen van, ráadásul az egyik gép szabad is, viszont lassú mint a sérves csiga. Perceket kell várni míg bejön egy oldal, nomeg az otthoni linkgyüjtemények nélkül alig találunk olyan képeket amik témára és méretre megfelelőek lennének. De Google az rulez.

Otthagyom Mufit, mert a gyomrom már majd kilyukad és a (meglepetésszerűen szintén a Főtéren levő) roppant idétlen CZZ névre hallgató kis étterem begyűjt egy nagy piros-pontot. A terasz kellemes, a kiszolgálás villámgyors, a rántottgomba mennyei finom.

Kicsit új életre kelve térek vissza arra, hogy a net még mindig félhalott, kép alig, viszont a helyet mindjárt zárják. Ez meg is történik hat körül. Ott állunk a Főtéren, gondolkodunk most mi legyen a következő lépés. Közben a mellettünk levő szinpadon felbukkan DJ mittoménki és irgalmatlan hangerővel elkezdezdi nyomni a zenéket. Mindenki menekül. Mint kiderül itt van minden pénteken, közönség soha, de azért ő lelkes nagyon, még a fesztiválprogramot is ismételgette non-stopban mint valami beragadt automata, pont csak a mi kis esti mulatságunkat hagyta ki belőle. Nomindegy.

A nagy kérdés az volt, ugye, hogy hol lehetne bóklászni még egy kicsit a neten... első tipp természetesen a művház, az egész fesztivál központja volt, de ők csak a fejüket rázzák. Net? Olyan itten nincsen. Következő (és úgy nagyjából utolsó) esély a kollégium. Nekik igazából sok közük nincs az egész rendezvényhez, pláne nem a tanároknak, mégis mindenki nagyon segitőkész és mikor elmondjuk mi a problémánk egy-két perc alatt kerítenek nekünk egy üres gépet és habár itt sincs valami hú-de-nagy sebesség, a kultúrház csigalassú gépei után ez fel sem tűnik szinte. Bő félórát bóklásztunk a neten, majd mikor elég kép összegyűlt megköszöntük a segítséget, majd roppant feszült hangulatban visszamentünk a városközpontba kajálni (most Mufurcon volt a sor), meg mégegyszer átbeszélni az előadást.

Mikor visszaértünk a művházhoz már kezdtek gyülekezni az ismerős arcok az előterében és nem sokára Prezzey is felbukkant a laptoppal. Többen, akik előadást is tartottak, arra vártak, hogy Szélesi is előbújjon valahonnan, mert ekkorra igérte a pénzügyiek tisztázását (mármint az utazás és szállásköltségek téritését... jó magyar szokás szerint előadást mindenki csak 'szivességből' tartott) A DJ még ekkoris bömböletette a zenéket, bele a nagy semmibe és mint kiderült tízig nem is tervezte, hogy abbahagyja... Ekkor megint elküldtük a szervezőket a francba, merthogy a JRock előadás meg fél tízre lett behirdetve a művház második emelére, egy olyan terembe aminek a térre nyíltak az ablakai és hát úgy előadást tartani egy kicsit nehézkes, hogy közben rezeg az épület a nevetségesen hagosan bömbölő zenétől. De miért is pont erre gondoltak volna előre a szervezők ugyebár.

Míg a többiek vártak én indulam volna Prezzel, hogy összerakjuk a cuccot, de ekkor jött a következő probléma. Mint kiderült, egy apróság fölött siklottunk csak át: a gépben nincs CDRom. Pörgött az agyam, hogy na akkor most mi a fene legyen, de időközben befutott mindenki kedvenc szervezője és elkezdte osztani a pénzt a kis földszinti irodában, tehát előszöris arra vettem az irányt. Itt persze szóba került, hogy ugye a csodás szervezésnek köszönhetően nincs gép, mikoris figyelmesek lettünk az asztalon árválkodó, az egyik főszervezőhöz tartozó számitógépre. Jött a logikus kérdés: azt nem lehet-e felvinni? Umm.. dehogynem. Erre már nem is igen tudtam mit mondani... fél napot azzal töltöttük, hogy sikertelenül próbáltunk felhajtani egy használható laptopot, közben lemaradtunk az összes programról amit szerettünk volna megnézni, erre ott áll egy komplett gép két emelettel a party helyszine alatt. Még behajottam a pénzt, meg kifizettettem a kábeleket, aztán rohanás fel a géppel, mert már kilenc múlt. Elrohantam megkeresni a hangtechnikust, aki persze nem volt egyik helyen sem ahol állítása szerint lennie kellett volna, de végül csak meglett és iszonyatos szájhúzások közepedte hajlandó volt minket megtisztelni nélkülözhetetlen segítségével (ami abból állt, hogy nagynehezen szerzett egy hosszabítót, meg bedugodt kb. 2 darab kábelt az erősítőbe) majd Fifi-vel (akinek hatalmas köszönet jár a segítségért) összeraktuk a dolgokat és mialatt Mufurc rászabadult a gépre én előszedegettem a CDket, majd mikor készen lett a képek előkészítésével gyorsan behúztam a gépre a kb. egygigányi mp3at amivel készültem

Pont mikor készen lettünk mindennel felbukkant egy emberke, egy kivetitővel a kezében, hogy ez elvileg itt nekünk kell.. Mivel máris vagy negyedórás csúszásban voltunk a kiírt kezdéshez képest és a vetitő összerakása, beállítása, ésatöbbi további jókora késést okozott volna, szépen megköszöntük és mondtuk, hogy bocs, de mégsem. Még egy gyors hangpróba és végre valahára elkezdődhetett az előadás.

Mufurc a JRock kialakulásáról beszélt, meg arról, hogy hogyan vált egyre sokoldalubbá és egyedibbé a nyolcvanas évek végén, a glam-rock és korai heavy metal hatására indult műfaj, majd később hogyan szakadt ketté az egész szintér és hogyan jutott el oda ahol ma tart. A monitoron meg mindeközben illusztrácónak sorra tüntek fel az egy-egy korszakot leginkább jellemző visual zenekarok képei... X-Japan, Luna Sea, Pierrot, majd a kilencvenes évek végének nagyjai: Madeth gray'll, Aliene Ma'riage és társaik, végül pedig az utóbbi pár évben felbukkant eroguro vonal képviselői, mint a cali=gari vagy a Mucc.

A körülbelül 50-60 jelenlévő érdeklődve hallgatta a kis JRock történeti összefoglalót, időnként bele-bele kérdezve. Nomeg természetesen megvoltak a szokásos "ezek most akkor tényleg fiúk?!?" tipusú kérdések is a képek láttán. Az előadás fele környékén végre eljött a várva-várt tíz óra mikoris elhallgatott az épület előtti dübörgés és végre oda lehetett koncentrálni normálisan az elhangzottakra. Amolyan kiegészitésként a végén még szó volt az anime-betétdalokként felbukkanó JRock dalokról és a hozzájuk kapcsolódó félreértésekről, meg persze ennek kapcsán szóba került az X-The Movie anime főcímzenéjeként ismert X-Japan dal, az X is.

Ezzel a számmal kezdődött az előadás utáni party is és amolyan mindenki által ismert slágerdalocska mivoltának köszönhetően megteremtette az alaphangulatot és rögtön el is kezdődött a táncika. Ezt még azt sem tudta letörni, hogy egy perc múlva sikítva rontott közénk egy művházas nénike, hogy mit képzelünk mi, merthogy a mellettünk levő moziteremben vetités folyik és behallatszik a zene. A szervezők ezen újabb elképesztő húzásán, miszerintis egymás mellé raknak két ilyen esemény, amik előre látható volt, hogy zavarni fogják egymást már csak mosolyogni tudtam. Egy időre egy kicsit visszavettem a hangerőt, ami különben sem volt túl nagy a két rettentő rosszul szóló hangfalnak köszönhetően és reméltem hamar vége lesz a mozinak és végre valahára nyugtunk lesz. Ebből az egészből az emberek többsége szerencsére mit sem vett észre és köszönhetően az egymás után következő közkedvenceknek az emberek vagy nagyban táncoltak, vagy a táncolókat bámulva beszélgettek, vagy éppen jöttek a kivánságokkal, hogy mit szeretnének hallani, ami közül többnyire sorra is került minden. Mikor már megvolt a kellő alaphangulat egy-egy szám erejéig kezdtem elkalandozni a JRock irányvonaltól, hasonlóan táncolható más japán zenék felé. Sorra került a JPop királynő, Ayumi Hamasaki, a pop és rock határán egyensúlyozó Aikawa Nanase, a ska-ba hajló Emmie The Stripper, néhány hiphop darab, meg a Super GALS! anime openingjeként is ismert aitsu a dicot-tól ami az egyik legnagyobb sikert aratta, ráadásul pont ezalatt ért végre véget a film és a teremből kiáradó emberek némiképpen ledöbbent arccal figyelték egy ideig az eseményeket. Nopersze az idő rövidsége miatt számtalan dolog maradt ki, ami elvileg kötelező darab lett volna, de emiatt panasz szerencsére nem volt.

Olyan fél tizenkettő környékén az órámra pillantottam és elkezdtem úgy alakítani a playlistet, hogy lehetőleg minden kivánság beférjen még az éjféli befejezésig, de miért is ne pont ekkor ne szólt volna közbe a korlátolt helyi szervezőbizottság? Nanase Aikawa egyik legjobb dala a Cosmic Love ment éppen mikor a korábbról már ismert mozis jegyszedő-nénike felbukkant valami másik rozzant hölggyel kisérve és közölték, hogy fejezzük be a bulit. Mikor megjegyeztük, hogy éjfélre van kiírva a party vége és addig majd húsz perc van még elkezdtek nyavalyogni, hogy a szervező ezt velük nem beszélte meg és különbenis éjfélkor áramtalanítás van, tehát addig mindenképpen be kell fejeznünk. Mivel ekkorra már iszonyatosan elegem volt az egész kavarásból és semmi kedvem nem volt leállni vitatkozni, közöltem, hogy rendben, az éppen szóló szám lesz az utolsó. Erre eltávoztak. Odamentem  a géphez és töröltem a playlist maradékát, de mint kiderült teljesen fölöslegesen. Fél perc ha eltelt mikor ránkcsapták a villanyt.

Csak álltunk hitetlenkedve, mert ilyen foku bunkóság láttán mást tenni nemigen lehet. Összeszedelőzködtünk, otthagytuk a helyet és lementünk a ház elé megbeszélni, hogy ki merre tovább. Szerencsére a többség nagyon fel volt dobódva a jó hangulatu partytól, de azért a minősíthetetlen szervezés és a művházasok részéről az elképesztő bunkóság elég rossz szájízt hagyott néhányakban. Mikor kb. tíz perccel később felnéztem a művház ablakaira, előre tudtam mit fogok látni és nem is csalódtam: természetesen visszakapcsolták a villanyokat. Következő reggel némiképpen jobbkedvre derített a hír miszerintis habár a számítógép túlélte a hirtelen áramtalanítást, a moziterem világitástechnikája nem és ment a pánik, hogy hogyan javítsák ki a dolgokat. Csak a délelőttös technikus sajnáltam, aki roppantmód primitív és bunkó esti kollégájával ellentétben nagyon szimpatikus ember volt.

Az egésznek a tapasztalata szerintem annyi, hogy a következő animecon szervezésekor a Hunagrocont, mint helyszint el kell felejteni, mert a bő húszéves múlt ellenére nulla a hozzáértésük. Ezenkívül Salgótarján szintén nem megfelelő mint helyszin. Mint említettem az elején nagyon sokan voltak akik a nagy távolság és a szállás/utazás problémák miatt nem tudtak eljönni, ráadásul, ha a fővárosban lenne a con rengeteg laikus érdeklődőt is vonzana az esemény, akiktől az viszont semmiképpen sem elvárható, hogy leutazzanak egy világvégi kisvárosba. Vagyis a következő Animecont a milliónyi budapesti művház, ésatöbbi egyikébe kellene szervezni, olyan emberekkel akik értenek is ahhoz amit csinálnak és megfelelően odafigyelnek az összes programra. Remélhetőleg az animés szervezők is belátják, hogy mindenkinek sokkal jobb lenne a dolog így.
Ami viszont mindenképpen pozitív tapasztalat volt, az az, hogy a szervezők tehetségtelensége és tehetetlensége ellenére is sikerűlt egy nagyon jó hangulatu partyt kerekíteni a dologból és ezer hála és köszönet mindenkinek aki eljött és résztvett ebben.

Végül a szokásos playlist az elhangott zenékről:

X-Japan-X
Buck-Tick-chikatetsu no melody
Luna Sea-1999
L'Arc~en~Ciel-Honey
Baiser-Flora
Siam Shade-Jumping Junkie
Gackt-Oasis
Shakkazombie-First Tour feat. Nipps (Kubota Takeshi Remix)
Pierrot-Mad Sky
Ayumi Hamasaki-evolution
Sads-Nightmare
dicot-aitsu
DJ Masterkey-One Life (Won Light) feat. Suiken, Dev Large & Nipps
X-Japan-Scars
hide-genkai haretsu
Emmie the Stripper-Super Light
Siam Shade-Black
Nanase Aikawa-Cosmic Love

Kapcsoldódó linkek:
a Hungarocon weboldala